Második fejezet: Visszatekintés a múltba!
/Másfél évvel ezelőtt . Damon szemszöge/
Este 21:00- kor
Elena végleg lemondott Stefanról ,ami eléggé kedvező számomra , de azért rossz volt nézni, nap mint nap , hogy a tőle kapott nyakláncot szorongatta , közben abban bizakodva , hogy szerelme visszatér, és minden a legjobban fog működni , hála istennek ennek a korszaknak vége és most már több időt töltünk együtt, többet nevet , és a kapcsolatunk nagyon pozitív irányú lett, való igaz , még nem felejtette el Stefant, mert az nem olyan könnyű , de úgy érzem, hogy már könnyebb mint először. Minden nap felhív, vagy meglátogat legalább hét óra előtt de most nem hívott, és nem is jött talán valami baj lehet, aggódom, de lehet hogy csak képzelődöm é furcsa hogy ma nem is beszéltünk, minden estre meghívom. Elővettem a kis készüléket a zsebemből, majd keresni kezdtem a nevét , amit sikeresen meg is találtam és hívtam, nagyon ideges voltam amikor csak a hangposta szólalt meg : „Szia itt Elena Gilbert kérlek hagy üzenetet puszi .” Mérgemben a földhöz akartam vágni a telefont de aztán eszembe jutott , hogy lehet valamelyik barátnőjénél van mint szokásosan ilyekor. Megint keresni kezdtem a számokat a telefonomban elsőnek Bonnie-n akadt meg a szemem ezért őt hívtam, hála az istennek neki kicsörgött a telefonja.
- Haló? Szolt bele egy igen csak vékony hangú fiatal , de álmos hangú nő.
- Szia Bonnie! Damon vagyok! Beszélnünk kell … De nem hagyta hogy befejezzem a mondókámat ős közbevágott .
- Remélem nagyon jó okod van arra, hogy felkeltesz az éjszaka leple alatt, különben kinyírlak .
- Bonnie nem tudom, hogy aggódnom kellene – e de , Tudod hogy Elena minden nap eljön vagy felhív! De ma egyiket sem tette meg, a telefonján csak hangposta szólalt meg, és aggódom , hogy valami baj érte!
- Rendem megpróbálok tenni valamit , és ha valamit találok szólok, mondta szemét dörzsölve a boszorkány, majd kinyomta a készüléket.
Damon is letette a telefont , hallotta hogy valaki bejött az ajtón és sírva áll mögötte , megfordul, hogy jobban szemügyre vegye a mögötte álló személyt . A világ legszebb , és legboldogabb nőjét láttam magam előtt , de mégis sírva állt ott . Nagy lendülettel szaladtam hogy átöleltem, a lányt mert nagyon aggódtam értem.
- Elena! Istenem ! már mindenütt kerestelek , de miért sírsz ?
A lány szóhoz sem jutott csak bámult a levegőbe és a vállam fölött mögém mutatott.
- Mit akarsz mutatni ? néztem összeszűkült szemekkel majd hátrafordultam , és számomra egy nagyon nem kívánatos személy állt .
- Klaus! Majd fogtam Elenát magam mögé toltam és úgy védelmeztem, hogy ne essen baja.
- Mit tettél vele? Kérdeztem idegesen a hibridtől, összeszűkült szemmel.
- Egy varázsige van rajta , egy olyan hogyha vámpír vér van a szervezetében, és te nem jössz velem akkor 2 órán belül meghal , amiről gondoskodni fog az és bajtársam .
- STEFAN! Kiabálta a hibrid , Stefan azonnal Elena mellett termett felsértette csuklóját és kényszerítésre méltatta a lányt, hogy igyon a véréből. Már éppen le akartam szedni róla a ripper öcsémet, amikor Klaus meggátolt .
- Tudod, hogy mi az ára nem igaz? Mutogatott az ujjával a hibrid . Egy mozdulat és a lány halott, lehet egy új vámpír barátnőtők!
- Már mondtam! De elevenítsünk egy kicsit részletesebben, Vámpír + ÉN+ E- gyönyörű lány mutatott Elenára.
- Oké, ! Tudtommal elég néhány csepp hozzá a hasonmásból! Tehát utána nem bántod ? ha megteszem?
- Szavamat adom! Mosolygott színpadiasan. –De! Vámpírvérrel a szervezetében, ha netalán szöknél még az átváltozás előtt, akkor kitudjam nyírni e- bájos hölgyet.
- Oké ! De egy valami… - Hagy búcsúzzak el tőle!
- Ahogyan kívánt nyújtotta a karját az esélyre a hibrid.
- Elena, ígérd meg hogy vigyázol magadra , és nem jössz utánam !
- Nem kérheted, hogy mondjak le RÓLAD is .. szipogta könnyek közt.
- Muszáj , - De ne feledd, SZERETLEK! Mindig is szerettelek, és foglak is . Suttogta a lány fülébe alig halhatóan de tudta , hogy a lány halja még nyomott egy forró csókot a homlokára és szélvészként tűntek el mind a hárman.
/Elena szemszöge/
Szeretlek… Szeretlek..
Csak ez a szó csengett a fülemben, és tudtam hogy én is szeretem ebben a pillanatban vallottam be magamnak hogy igen is szeretem Damon Salavatore-t . Tudtam , hogy megkell mentenem, de ez emberként lehetetlen, csak az tudott az eszembe jutni ami az emberi véremmel együtt kering a szervezetemben, igen a vámpírvér muszáj csak így menthetem meg. Fogtam magam és az éjjeli szekrényen heverő kést a kezembe fogtam , és a hasamhoz emeltem, összeszorítottam a szemem és a szám majd magamba szúrtam. Élettelen testem a földre rogyott mint egy ruha és vártam míg feltámadom, vámpírként.
***
Ez hosszabb lett remélem kapok néhány pozitívumot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése